A házi stúdió kifejezést jelen írásban az otthoni elsősorban magánhasználatú hangstúdiókra értjük. A teljes szöveg még szerkesztés alatt áll, de az érdeklődésre való tekintettel közzétesszük azt ami már megvan.

A Házi stúdiókkal általában olyan kérdéseken keresztül kerülünk kapcsolatba, hogy milyen keverőasztalt, mikrofont, PC-t vagy Mac-et, melyik editáló szoftvert ajánljuk otthonra. Persze a válasz szinte mindig az, hogy „attól függ”. Szerencsétlen kérdező ilyenkor kap egy nagy halom kérdést, kapkodja ide-oda a fejét és okosodás helyett egyszer csak ott áll, mint akit nyakon öntöttek. Nem érti, hogy ez miért ennyire bonyolult. Kétféle reakció szokott bekövetkezni, az egyik, hogy nem érdekli a válasz és megy tovább az illető a saját elképzelései szerint. A másik, hogy megpróbál válaszolni a feltett kérdésekre, majd felkészültebben dönt. A türelmetlen ember rosszul jár, mert hamarosan szembe találja magát más gondokkal. A problémák ugyanis egymásra épülnek, olyan ez mint egy kártyavár. „A milyen mikrofont vegyek” kérdés eldöntése már egy halmazati, sokadik probléma – mire hozzánk eljut - és egyben a ráépülő „kártyákat” is meghatározza. Ezért nem egyszerű, a jó válaszhoz ezeket a már felépített „kártyákat” és a még felépítendőket is ismerni kell. Ezért a sok kérdés…

Ha egy egyszerű házi stúdió ilyen nehéz ügy, akkor milyen lehet egy „nagy” professzionális stúdió? Nos, bizonyos szempontból egyszerűbb a professzionális. Az alapvető különbség, hogy míg egy professzionális stúdió a kezdetektől fogva annak épül, jól körülhatárolható feladatra, adott beruházási, üzemeltetési és megtérülési elképzelésekkel, üzleti tervvel, addig a házi stúdió építésénél inkább emocionális indíttatások, vágyak vannak a háttérben, mindenféle pénzügyi tervet vagy realitást nélkülözve. Ez legtöbbször úgy kezdődik, hogy ifjú zenész barátunk egyszer csak úgy érzi, milyen jó lenne, ha felvehetné magának azokat a dallamokat, ötleteket, ihletett elképzeléseket, amelyek otthon, magányában, vagy gyakorlás közben előbuggyannak belőle. Igaz ez az első lépés, de itt még nem beszélünk igazi stúdióról, hiszen ezt még inkább a hangszerhez, hangszeres tudáshoz, gyakorláshoz, zeneszerzéshez tartozó feladatok közé sorolhatjuk, a későbbi, kidolgozás, begyakorolás, tanulás, komponálás az elsődleges cél. Ehhez a megoldást az első sarki hangszerkereskedésben megkapja az illető és boldogan szalad haza valami új „kütyüvel” amivel ezt az elképzelését megvalósíthatja. Azért meg kell hagyni, hogy a hangstúdió egyben a legjobb segítő is a tanulási tevékenységekben, hiszen a felveszem-visszahallgatom nagyon jó módszer, főleg ha ez egy egész zenekari anyaggal történik meg.

A stúdióépítés project akkor kezd komolyodni, amikor az említett zenész barátunk arra a gondolatra jut, hogy mi lenne, ha több szólamot, különböző hangszereket is egymásra tudna játszani - szépen sorban – majd a teljes dalt megmutatná az ismerőseinek, barátainak vagy a zenekarbeli társaknak. Ez az a pont, amikor elindul a folyamat. Ennek későbbi folytatása, hogy az egész bandát fel kéne tudni venni, mert milyen jó demókat lehetne készíteni. Majd hamar felmerül az a gondolat, hogy nincs is értelme „profi” stúdióba menni, hiszen az egész nagylemezt is fel lehet venni otthon helyben. Az út vége, amikor már más csapatoknak, zenész kollégáknak, bérmunkában kellene felvenni a lemezanyagát, mert ezen a ponton lépünk át a professzionális, kereskedelmi stúdiók közé, el is hagyva a házi stúdió státust. Eddig a pontig csak a legkitartóbbak és a kellő financiális háttérrel rendelkezők jutnak el, mert menet közben egyre több problémával szembesülnek, amelyek megoldása is egyre többe kerül.

A „házi stúdióépítés” nevű kórokozó legtöbbször a billentyűsök között szedi áldozatait. Ők a legveszélyeztetettebb egyének. Mondjuk a klasszikus zongorán kívül manapság ezek a hangszerek gyakorlatilag csak elektronikusan, némi erősítés és hangsugárzók segítségével tudnak megszólalni. Ez már eleve rákényszeríti a hangszer tulajdonosát ezen kiegészítők beszerzésére. Persze lehet kötözködni, hogy az elektromos gitár is meg a…stb. Igen ez igaz, de mondjuk egy gitár erősítővel és a hozzátartozó hangsugárzóval csak gitárt szoktunk megszólaltatni, sőt ezek kifejezetten összetartozó szerkezetek. Egy gitár hangja 90%-ban az erősítőn múlik… de ez már egy másik írás témája.

A billentyűs hangszerhez kapcsolt erősítő és hangsugárzó, gyakorlatilag a leendő házi stúdió két alapító berendezése. Már a legegyszerűbb elektronikus billentyűs hangszer is Midi képes és ez menthetetlenül megfertőzi a hangszer tulajdonosát stúdióépítés szempontjából. Következő lépésként, az erősítő és a hangsugárzó mellé bekerül egy számítógép, valamilyen Midi szekvenszer programmal és már készülnek is a dalok. Ezzel tulajdonképpen meg is valósítottuk a legegyszerűbb házi stúdiót.

Innen már csak egy hajszál hiányzik, hogy éneket vagy valamilyen akusztikus hangszert is fel szándékozzunk venni az eddig tisztán elektronikus, billentyűs hangok mellé. A számítógépes programok ma már eleve tudják, vagy könnyen bővíthetők, hogy a Midi jelek mellé audio felvételt is tudjanak készíteni. Ehhez persze minimum kell egy mikrofon is és rögtön ekkor jelentkeznek az első komoly problémák. Az talán nem újdonság senkinek, hogy a rock-pop vagy mondjuk úgy, hogy a könnyűzenei világban, hangfelvétel szempontjából a két „legnehezebb hangszer” a dob és az ének, vagyis kapásból mélyvíz. Mivel a dobhoz viszonylag nagy hely és sok mikrofon szükséges, inkább az utóbbi, az ének az amit „otthoni” körülmények között elsősorban fel kellene tudni venni. Ekkor szokott viszont kiderülni, hogy a zenészből lassan hangmérnökké alakuló barátunknál milyen nagy mennyiségű ismeret, tudás és hardware hiányzik még ennek a látszólag egyszerű, de valójában nehéz feladatnak megoldásához.

A „nem szól jól” vagy „valami nem stimmel”, „biztos rossz a mikrofon”, „valahogy gyenge az ének”, „halk”, „torz”, „zajos”, „nem tudsz egy jó mikrofont, amitől dögös lesz”, „el kell vinni masterelni” stb. mondatok, megjegyzések ilyenkor szoktak előkerülni és mi is ilyenkor találkozunk az írás elején említett kérdéssel. Hát igen, az, aki eddig csak a szép gyári hangszínekkel, profi hangmintákkal dolgozott a szintetizátorán, egyszer csak szembesül azzal, hogy amit saját maga vesz fel mikrofonnal az gagyi.

Az első számú komoly probléma az épület- és stúdió-akusztika. Ez nyilván sokaknak nem újdonság, de mégis – érdekes módon - szinte soha nem foglalkozik ezzel senki. Mindenki egyből azzal dicsekszik, hogy milyen mikrofonja, előfoka, csöves kompresszora, drága millió csatornás keverőasztala van, de az, hogy ez milyen környezetben kerül használatra, hogy melyik neves (vagy még névtelen) akusztikus tervezte a stúdió akusztikát, arról érdekes módon szinte mindenki hallgat. Általában azért mert akusztikus még a környéken sem volt. Ez a legelhanyagoltabb terület a házi stúdiók környékén, de még az olcsóbb „profi” stúdiók között is sok olyat találunk, amelyik akusztikai tervezést, még minimális, konzultáció szinten sem látott. Pedig a dolog itt áll vagy bukik! Azt is mondhatjuk, hogy alapfeltétel! Az emlegetett kártyavár első kártyái. Gondoljunk csak bele, hogy mégis mit fog felvenni a százezrekért, milliókért vásárolt berendezés, ha nem azt, ami ott a szobában szól? Ráadásul, minél jobb minőségű berendezésekről van szó, ez annál inkább így van. Ez azért elgondolkoztató nem?

Persze vannak, akik rögtön esküsznek a süketszobára, meg a közeltéri monitorozásra, a „majd megoldjuk keveréskor”-ra, és ki tudja még mi mindenre. Ez mind szép és jó de fenntartásaink nem csökkennek. A süketszobát is meg lehet valósítani tojástartódobozokból és meg lehet építeni korrektül is. A feladata is inkább speciális semmint általános hangfelvételi környezet létrehozása, a keverés meg….

Az a helyzet, hogy jó akusztika nélkül egyszerűen nincs jó hangfelvétel! Ha egy jó akusztikájú helyen játszik egy zenész, akkor szépen szól a hangszere, jól hallja magát, jól fogja érezni magát, vidám lesz, jó kedvű, élvezettel, örömmel, jól fog játszani. Jó lesz az előadás. A mikrofonunk pedig ezt fogja felvenni. Minél jobb minőségű a mikrofon, annál inkább. Ez ilyen egyszerű. Ha az előadó nem tud teljesíteni, - akár mert hiányos a zenei, hangszeres tudása, képzettsége, akár mert nem tudjuk biztosítani a megfelelő körülményeket - az eredmény rossz lesz. Igen már hallani az ellenkezést, hogy majd a számítógépben kijavítjuk, ritmusra vágjuk és helyre hangoljuk, stb. de őszintén szólva az már csak a szar tapicskolása. Ha a mikrofonon bejövő jel rossz, akkor az olyan is marad, akármilyen szuper számítógépünk van. (Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy a számítógép sem magától teszi amit tesz, vagyis a felkészült operátorról sose feledkezzünk meg. Ha viszont a felkészült operátor vágja helyre a dobhangokat, vagy a javítja a hamis éneket, akkor felmerül az a kérdés is, hogy valójában ki is dobol, illetve énekel?)

A valóságban nemcsak az előadó szempontjából oly fontos a jó akusztika, hanem a másik oldalon is, hiszen jó akusztika nélkül nincs jó lehallgatás. Senki sem szereti, ha homályos rossz képet néz. Ezért fejlődik a HDTV meg a sok pixel és a szuper felbontás. Nyilvánvalóan ugyanez vonatkozik a hangra is. Ha nem azt halljuk amit felveszünk, hanem valami homályos hangkép alapján hozunk hangfelvételi döntéseket, ha a hangsugárzókból a fülünkhöz érkező hanganyagot elhomályosítja a körülöttünk lévő akusztikai környezet akkor mégis mihez képest dolgozunk? Mihez állítunk arányokat, hangszínt, stb? Egyáltalán, honnan tudjuk, hogy mi a jó? Sajna sehonnan. A dolgot bonyolítja, hogy míg ha televízió készülékből veszünk egy jó minőségűt, a probléma nagyon nagy része meg is oldódott addig hangsugárzóból nem elég a legjobbat megvennünk. A terem, amiben hallgatjuk a hangrendszert, még legalább annyit számít, mint maga a hangsugárzó minősége.

Miért is foglakozunk annyit az akusztikával? Mert szinte minden későbbi problémánk ide fog visszanyúlni. Tudjuk, hogy sokan fillérekből játsszák a stúdiósdit, de ez nem feltétlenül probléma. A baj akkor van, amikor ennek ellenére irreális vágyaink, elképzeléseink vannak. Sokkal egészségesebb, ha ismerjük a korlátokat, elfogadjuk azokat és velük élünk, semmint ha valami szuper szoftvertől vagy bármi mástól várnánk a beteljesíthetetlent.

Az akusztikai gondjaink három nagy részre bonthatók. Az első a terem belső akusztikája, ami befolyásolja a korábban említett zenei teljesítményünket, közérzetünket, a kialakuló hangképet, hangzást valamint a hangsugárzóból érkező jeleket elrontja vagy segíti. A második, az áthallás pontosabban a hanggátlás vagyis, hogy a szomszéd mennyit hall belőlünk és nekünk is gond, hogy mi mennyit hallunk a szomszédból. A harmadik nem is igazán akusztikai probléma, de én ide szoktam sorolni, a hangsugárzót.

Sajnos „Tesco gazdaságos” megoldás az akusztikai problémákra igazából nincsen. Mindenképpen segít ha valami csöndes helyre vonulunk, távol a világ zajától. E mellett a házi stúdiónk, vagy nappalink, akusztikai beállítása, szabályozása nem egyszerű feladat és nincsenek általános megoldó képletek, mert minden eset egyedi, más és más. Ráadásul a szükséges beavatkozások mind építészeti jellegűek és ezért drágák, valamint nehezen visszafordítható változtatásokat igényel. Nem ajánljuk gyakorlat, tapasztalat és megfelelő tudás nélkül a nekikezdést. Egy nekünk küldött e-mailt mindenképpen megér.