Nem is annyira régen, léteztek olyan alkotó műhelyek - mint a Magyar Rádió, a Mafilm, a Hungaroton hanglemezgyár, a Pannónia Filmstúdió, a Magyar Televízió, stb. - ahová némi szerencsével, ha bejutott valaki és volt benne kellő elhivatottság, megtanulhatta a szakmát. Ez a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy a már ott dolgozó, gyakorlott kollégák mellett kellett segédkezni és a kávéhozástól kezdve mindent meg kellett csinálni, amit az emberre bíztak. A közösen töltött idő során az „öregektől” meg lehetett tanulni a szakmai fogásokat, a hangfelvétel készítés tudományát és közben megismerni a többi kollégát, emberi, közösségi kapcsolatot építeni. Azután, már csak a megfelelő alkalomra volt szükség, hogy bizonyítani lehessen. Ez általában előzmény nélkül, váratlan helyzetben adódott, amikor az „öreg” kolléga valamiért késett, vagy nem is ért oda a felvételre és ezért hirtelen be kellett ugrania a fiatalnak a helyére. Ilyen alkalmakkor lehetett bizonyítani és a "szamárlétrán" egy fokkal előrébb, majd - idővel - valódi pozícióba kerülni. Szomorú módon, az említett alkotó műhelyek jórészt megszűntek, legalább is a klasszikus utánpótlás nevelő funkciójukat illetően. Van köztük olyan is, amelyik a szó szoros értelmében véve is megszűnt, jó esetben az épület - bár üresen - de még áll.

Azok a munkafolyamatok, amelyeket ma egy ember, egy helyiségben, egy számítógépen elvégez, a múltban, térben, és időben sokszor szét volt választva, más vágta, más keverte más berendezéseken és más helyiségben. A régi berendezések jelentős része - az elektronika mellett - nagyon komoly, vezérelhető, precíziós mechanikával működött. Gondoljunk csak egy 2” széles szalagos soksávos magnóra, egy perforált mágnesszalagos rögzítőre, vagy egy szinkronizálható 35mm-es filmmel dolgozó vetítőgépre. Ezen berendezések kezelése gyakran több embert is igényelt, így volt, hogy egy felvételen 4-5 fős technikai stáb dolgozott egyszerre. A berendezések hozzáértő kezelése mellett szükség volt azok rendszeres karbantartására és meghibásodás esetén a javításukra. A nagy stúdiókban ezért külön karbantartó részleg is működött. A karbantartó részleg fenntartási költsége nem csak az ott dolgozók fizetéséből állt, hanem a szükséges műszerek, szerszámok, megvásárlásából és rendszeres fejlesztéséből is. Így már fogalmat alkothatunk arról, hogy mekkora tőke kellett egy stúdió indításához és működtetéséhez. Ekkora beruházási és fenntartási költségek mellett, ezért ezt a luxust jórészt csak nagyon gazdagok, a nagy zeneműkiadók és az állami rádió és televízió állomások engedhették meg maguknak. Természetesen szükség volt a megfelelő bevételre, megrendelésre, így azokban az időkben fel sem merült, hogy kispórolják a korrekt akusztikai vagy erősáramú tervezést és kivitelezést. Nem volt értelme a „gagyi”-nak, hiszen az egyben működésképtelen is lett volna.

A számítástechnika térhódításának köszönhetően ma már nincs szükség akkora apparátus fenntartására és fizetésére, mint régen, ahhoz, hogy egy stúdió működhessen. Ma a munkát szinte 100%-ban a számítógépen végzik. A felvétel elkészítéséhez nincs szükség annyi hangmérnökre, vágóra, technikusra, üzemmérnökre, akusztikusra, műszerészre. A karbantartási igény is jelentősen csökkent és az is inkább más fajta - számítógépes, IT – szakismeretet követel. Ez mind munkahelyek megszűnését, teljes szakmai közösségek felbomlását eredményezte. Ennek eredményeként, akinek volt némi megtakarítása és szerencséje az önálló „vállalkozóként” folytatta tovább a munkáját. Ma a szakmában dolgozók nagyon nagy része már nem fő állású alkalmazott a munkahelyén, hanem külsős, kényszervállalkozó, aki „számlára dolgozik”. A hangszakmában a munkaidő amúgy is eléggé rendszertelen. Nemcsak napi szinten, - éjjel vagy nappal, reggel vagy délután – hanem éves szinten is. Van úgy, hogy egy munka két hónapig tart, majd több hónapig, esetleg fél évig nincs semmi. Egy munkáltatónak - többek között - ezért is jobban megéri a külsős „számlaképes” szakember. A szabadúszó, „vállalkozó”-t nem kell olyankor is eltartani, amikor nincs munka, vagy szabadságra menne. A kis egyszemélyes cégek, ugyanakkor az egymással vívott megélhetési / ár harc, valamint az ismert adó és járulék terhek nyomása alatt ritkán tudnak eltartani még egy alkalmazottat, asszisztenst, vagyis „tanulót”. Ezért nem is számíthatunk arra, hogy az utánpótlás nevelésben részt vegyenek, ráadásul nem is igazán érdekük a saját konkurenciájuk kinevelése.

A rendszerváltás után, a törvényi változásoknak köszönhetően az állami Tv és Rádió mellett megjelentek a nagy kereskedelmi Tv és rádióadók, valamint több hangstúdió, alternatív és kisközösségi rádió-, Tv-állomás, klub, szórakozóhely, is létrejött. Ebben nagy szerepe van a számítástechnikai fejlődésnek is, hiszen a technikai berendezések megvásárlása és üzemeltetése lényegesen olcsóbbá vált. A technikai fejlődés megváltoztatta a szórakoztató elektronikával szemben támasztott felhasználói követelményeket is, már alapvető a sokcsatornás (5.1) lehallgatás és lassan a HD képminőség is. Ezzel egyben felmerül az igény, fiatal, kreatív az új berendezések, technikák és a számítógépek világában otthonosan mozgó szakemberek iránt, másrészt a nagy stúdiók, műhelyek nem „érnek rá” a betanítással „bíbelődni”, hanem már kész, a megfelelő szaktudással rendelkező emberekre van szükségük, akik rögtön termelőmunkát végeznek. Ma sokkal inkább a már „kész”, szaktudással rendelkezőknek van esélyük a pályára kerülésre. Ma a szaktudás átörökítését és a régi „műhelyek” közösségépítő funkcióját egyre inkább a különböző tanfolyamok, iskolák veszik át. A jó oktatási hely ezért nem csak elméleti szakmai ismereteket ad, hanem nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati oktatásra, hiszen ez utóbbi nélkül senki sem állja meg a helyét a való világban. A jó iskola a hasonló érdeklődésűekből állók közösségbe is bejuttatja a hallgatókat, kialakulnak a hallgatók között új információs csatornák és a jövőt megalapozó ismeretségek. Fontos, hogy kik járnak oda tanulni, mert ha csak azért, hogy még ne kelljen dolgozni, és valahol elszórakozzanak még egy – két évig az a hely biztosan nem lesz hasznunkra. Az ilyen diáktársak egyrészt visszatartanak a tanulásban, másrészt a kapcsolatrendszerük sem lesz segítségünkre a jövőnket illetően, hiszen nagy valószínűséggel kihullnak erről a pályáról. A jó iskola ismérvei közül különösen fontos, hogy kik alakítják a régi alkotóműhelyek „öreg kollégáinak” a szerepét, vagyis az oktatók, tanárok személye, hiszen nem mindegy kitől tanulunk. A megszerezhető tudás ugyanis jelentősen befolyásolja a jövőnket, és később - egy állásra jelentkezéskor - még nagyon jól jöhet, ha a volt oktatónk neve esetleg ismert és szakmai körökben jól cseng.

Fontos szempont az iskola, vagy tanfolyamhelyről elérhető műszaki-technikai felszerelés és eszközpark, vagyis a rendelkezésre álló hangstúdió minősége. A régi technikák berendezések megismerése technikatörténetileg ugyan fontos dolog, de használható és a való életben is hasznosítható tudást csak akkor viszünk magunkkal az oktatásról, ha azok a mai kor követelményeinek, elvárásainak megfelelnek. Legyen elérhető olyan hangeditáló szoftver ami ma a legtöbb helyen megtalálható, tudjunk eligazodni egy valódi keverőasztalon és ismerjünk meg mikrofonokat, mikrofonozási technikákat. Legyen mindehhez jó akusztikájú terem, jó hangsugárzókkal ellátva, hogy a fülünk is megtanulhassa, hogy mit és hogyan kell hallgatni. A hangfelvétel-készítés egy gyakorlati szakma, a tanulás során nem mindegy, hogy a tanfolyamon van-e elegendő idő, lehetőség, önállóan és csoportosan korszerű berendezéseket kipróbálni, kezelésüket megfelelő szinten elsajátítani.

Míg a régi alkotó műhelyekben a meglévő stúdiótechnikán folyt a termelés és azzal egy időben az utánpótlás nevelés, addig ma a tanfolyam helyek, iskolák, kifejezetten oktatási célra vásárolnak és tartanak fenn eszközparkot, stúdiót. Az öreg kollégákat ma helyettesítő tanárok sem a más irányú termelőmunka munkaidejében foglalkoznak a tanulókkal – ingyen, - hanem megélhetésszerűen fizetésért, díjazásért oktatnak. Az iskola végterméke a megfelelő képesítéssel kikerülő új szakember lett. A jó minőségű stúdió, az eszközpark és a nagy tudású oktató(k) meglehetősen sokba kerülnek. Ennek köszönhetően az iskolák, tanfolyamok létrehozása, beindítása, valamint a fenntartása is sok pénzbe kerül és ezért általában fizetősek. Levonhatjuk talán azt a „durva” következtetést is, hogy a minőség és az ár egyenesen arányos. Ez a következtetés azonban azért csak „durva” mert Magyarországon ez biztosan nem ilyen egyértelmű. Példaként a Hangoktatás.hu Stúdiófelvételi – Hangtechnikus I tanfolyama, 180.000.- Forint a jelenlegi bruttó árakon, míg egy hasonló tanfolyam külföldön, átszámítva 3.500.000.- és 5.000.000.- Forint között van. A hazai fizetőképesség - és hajlandóság - elég alacsony szintű. A tanfolyamok ára nem a valós bekerülési költségeket mutatja, mert szinte mindenütt fellelhető valamilyen más bevételi forrás is, ami hozzájárul a tanfolyam eltartásához. Másrészt azért is tud alacsonyabb lenni, mert felszerelésben sem tartanak ott a hazai képzőhelyek ahol a külföldiek. Nagy szakközépiskolák tudnak ingyenes képzést nyújtani, ahol sok a tanuló. Természetesen ezek a tanfolyamok sincsenek ingyen. Az ilyen – általában OKJ, vagy egyetemi felsőfokú oktatások - a tanuló zsebe helyett az adófizetők zsebét terhelik meg, és a jelenlegi állami oktatási finanszírozás keretéből kapják a külső támogatást. A Hangoktatas.hu „boutique” tanfolyamokat tart, minimális csoportlétszámmal, speciális képzésekkel, egyedi igényekre kialakítva és nem cél a „hivatalos papír” kiadása. Ennek ellenére messze nem a legdrágább hazai oktatási hely köszönhetően elsőszámú segítőnknek és partnerünkek a Gaston Stúdiónak ahol olyan professzionálisan felszerelt film-hang stúdiókban oktathatunk, amelynek a normál óradíja majdnem annyi, mint egy-egy kurzus tandíja. Másik partnerünk a Digitalpro, - az Avid-Digidesign-Pro Tools termékek hazai márkaképviselete - ahol az egyik legjobban felszerelt hazai zenefelvételi hangstúdiót használhatjuk oktatási céljainkra.

Az iskolapadból vagy a tanfolyamról kikerülve kezdődik a nagybetűs ÉLET. El kell kezdeni a munkát, megrendelést, ügyfelet megszerezni. Az igazság az, hogy már rég késő, ha valaki ennek csak ekkor kezd neki. A legjobb, ha már a tanulmányok végzése közben, sőt akad aki azt megelőzően is már sikeresen tud új ismerősöket, leendő ügyfelet, megrendelőt maga köré szervezni. El kell járni ismerkedni olyan helyekre ahol ezt a munkát szívesen végeznénk, ingyen fizetség nélkül, és segíteni amiben tudunk, hátha sikerül magunkat bedolgozni. Sokan már a saját vállalkozás, stúdió, zenélés elképzelésével kezdenek bele a tanulmányaikba. Nekik a megrendelés és munka mellé a saját eszközparkot, vagy stúdiót is meg kell addigra teremteni. Ha mindez megvan, akkor már csak kitartó munka és szorgalom, szakmaszeretet, további tanulás és fejlődésvágy, ami segít, hogy eljöjjön a siker.

Nem hisszük, hogy ezt a szakmát tankönyvből, internetről, hallomásból vagy folyosói pletykák alapján meg lehetne tanulni. Aki ezzel foglalkozik, és vinni is szeretné valamire hamar rájön, hogy nem elég egy számítógép és egy szoftver otthonra. A hangoktatás. hu tanfolyamain olyan dolgokba nyújtunk bepillantást, amit csak valós stúdiókörnyezetben lehet tapasztalni. Az oktatásba, kurzusokra szinte bármikor, bármilyen tudásszinttel be lehet kapcsolódni. Ezen a jövőben még tovább próbálunk könnyíteni a beiratkozás és a tematika, valamint a záróvizsgák átszervezésével. Tapasztalatunk szerint hozzánk azok járnak tanulni akik hosszú távú elképzeléssel rendelkeznek a jövőjüket illetően. Sokan teljesen kezdők, de vannak a szakma különböző területein aktívan tevékenykedők is. Ennek köszönhetően sokféle tudással és megismerési vággyal alkulnak a csoportok. Tanfolyamaink és oktatási módszerünk – a kis létszámnak köszönhetően – rugalmas és könnyen kielégít egyedi igényeket is. Az oktatók és a körülvevő szakemberek, stúdiók részvételével igen nagy gyakorlati és elméleti tudás, tapasztalat áll elérhetően a tanulók rendelkezésére. Az elméleti oktatás is inkább gyakorlati, sokszor egyedi esetek megbeszélésével – amiből a többiek is okulnak - közös megoldáskereséssel, kreativitással. A mindenkit bevonó elméleti-gyakorlati tanulás, az egyéni kezdeményezés segítése, ötletek megvalósítása nagyban hozzájárul a tanulók gyors szakmai fejlődéséhez, a valós élethelyzetben való helytálláshoz és hosszú távú, szakmai kapcsolatok kialakulásához.